Valamikor általános iskolában kezdődött. Nem billenyűsnek készültem, a helyi fúvós zenekarban játszottam Tubán. Persze ez nem igaz, mert klarinétos és szaxofonos és kis ideig dobos voltam. 🙂 De nem bírtam tüdővel… Kicsit később megszerettem a tangóharmónikát is, néha még ma is előveszem néha, de nem állandó hangszerem: szinte csak családi alkalmakkor és a lakodalmakban kerül elő.
A szintetizátor rejtelmeibe Kovács Gábor tanár úr avatott be, tőle kezdtem tanulni billentyűs hangszeren. Zongorázni csak autodidakta módon tanultam, de szándékomban áll fejleszteni képességeimet még akkor is, ha úgy néz ki, ez már szükségtelen, hiszen a földre dobott Jackdugós fülesből is hallani vélem a takkot, mi több, fel is játszom a sávomat a stúdióban. 🙂
A zongorát csak akkor fújom, ha poros és szétszakítani sem akarom, mint a harmónikát, bár azon kevesek közé tartozom, akik minden probléma nélkül képesek szétverni pusztán zongorajátékkal egy olyan kalapácsmechanikás mesterbillentyűzetet, aminek kishíján még az atomvillanást is ki kellene bírni. A Suwap zenekar mellett kisegítettem más formációkban is, de zenei fejlődésemet alapvetően az itt eltöltött idő határozta meg. Ez a banda meg az enyém. Oszt kész. 🙂